Gróf
Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök.
(Bakóca,
1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.)
Strassburgban,
Budapesten és Bécsben tanult, előbb jogot, majd teológiát. Esztergomben
szentelték pappá 1887. október 6-án. 1894-től Komáromban volt plébános.
1897-ben először erdélyi segédpüspökké nevezték ki Lönhart Ferenc mellé,
majd Lönhart halála után még ugyanebben az évben püspök lett.
Nagy figyelmet
szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből
tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok
megjelenését. 1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy
lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény
állandó megsértése miatt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Amikor
Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan
követeléseket fogalmazott meg, amik hátrányosan érintették volna az erdélyi
magyar hívőket (például a Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez
akarták rendelni). Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel
és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg.
1935-től
haláláig Budapesten ápolták, 1936-ban lemondott hivatalából. A Regnum Marianum
templomban temették el. A templom 1951-ben történt lerombolásakor, földi
maradványait az egyetemi templomba vitték át.