Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök.

(Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.)

 

 

 

Strassburgban, Budapesten és Bécsben tanult, előbb jogot, majd teológiát. Esztergomben szentelték pappá 1887. október 6-án. 1894-től Komáromban volt plébános. 1897-ben először erdélyi segédpüspökké nevezték ki Lönhart Ferenc mellé, majd Lönhart halála után még ugyanebben az évben püspök lett.

 

Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését. 1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Amikor Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, amik hátrányosan érintették volna az erdélyi magyar hívőket (például a Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni). Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg.

 

1935-től haláláig Budapesten ápolták, 1936-ban lemondott hivatalából. A Regnum Marianum templomban temették el. A templom 1951-ben történt lerombolásakor, földi maradványait az egyetemi templomba vitték át.