MIÉRT JÓ „MAJLÁTH-OSNAK” LENNI? avagy MIÉRT SZERETEK ITT LENNI?

 

 

            Természetesen a kérdés nagyon összetett, nem lehet rá egyszerűen tárgyilagos – ezért jó, ezért rossz – választ adni. Hiszen minden ember más és más választ ad az őt érő ingerekre, még akkor is ha egy ilyen kis és viszonylag zárt közösségről van is szó, mint a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum.

            Mindezek ellenére megpróbálok válaszolni rá, s tekintve, hogy saját esetemet elsőkézből ismerem, induljunk ki ebből.

Az első fontos dolog: hogyan is kerültem én ide?

Nem tudom megmagyarázni, de hiszem, hogy nincsenek véletlenek, különösen egy ilyen fontos kérdés esetében. Amikor először hallottam az iskoláról, még két hét volt hátra a beiratkozási határidőig. Döntöttem, és azt választottam, hogy ez a nekem leginkább megfelelő oktatási intézmény. Lehetséges, hogy a lelkemben szunnyadó papi hivatás sarkallt erre, de örülök, hogy elmondhatom, hogy az eltelt két és fél év alatt sosem vontam kétségbe az idetartozásomat, vagy éppen a döntésem helyességét.

            Amikor már biztosra tudtam, hogy majláthos leszek természetesen számtalan elvárást is felállítottam magamban. Mindenekelőtt attól féltem, hogy nem tudok majd beilleszkedni, nem felelek meg a magas oktatási színvonalnak, vagy éppen nem tudom megélni azt a vallási lelkületet, amelyet az ilyen közösség elvár tagjaitól. Leginkább a nagy szigorúságtól tartottam, amely nagy fegyelmet és pontosságot követel…

Kellemesen kellett csalódnom.

Az intézmény falai között megszervezett élet átformálta a szigorúságról alkotott nézeteimet. Itt értettem meg igazán, mit is jelent a mondás: „Tartsd meg a parancsokat, és a parancsok megtartanak téged.” Nem volt könnyű megszokni a fehérvári légkört, de be kellett látnom, hogy minden egyes szabálynak megvan a maga szerepe azon az úton, amely a jobb élet, az összetartó és önmagában újra meg újra megújulni tudó közösség felé vezet.

A közösség, önmagában a közösségi élet, rengeteg súrlódási felületet hoz magával. De végül is a legkeményebb gyémántot is csiszolni kell, hogy ragyogjon. Tehát az iskolai élet apró konfliktusai, noha jelen pillanatban nem mindig szívderítőek, idővel előnyünkre válnak.

            Ami a tanulmányokat illeti, annak ellenére, hogy Fehér megyében nem lehet könnyű megfelelő magyar tanári gárdát összeválogatni (nekem erről csak sejtéseim lehetnek), az iskolának kitűnő tanári kara van. Vannak, akik már régen itt dolgoznak, mások egészen újak, de a legcsodálatosabb, hogy nem csak oktatnak, hanem nevelnek is. Nagy különbség! Nagy örömömre különösen nagy figyelmet szentelnek a teológiai tárgyakra, a nyelvek elsajátítására és szociológiai tanulmányokra is.

            Az iskola egyik nagy előnye a vallásos légkör.

A lelkigyakorlatok, lelki programok segítenek abban, hogy az ifjú felnőve, társadalmának hasznos és megbecsült tagja legyen. (Akár már az intézmény falain belül is az iskolai évek alatt.)

A lelki élet számomra is fontos jelentőséggel bír. Az itt eltöltött idő alatt kristályosodott ki bennem a papi hivatás tudata, amely már kis korom óta bennem motoszkált. Lehetséges, hogy ha más líceumba megyek tanulni, elvész a hivatásom. Ezért is mondom azt, hogy engem a Gondviselés hozott ide, s tudom, hogy valamilyen célja van velem. A hivatásom megerősödése talán a legnagyobb dolog, amit az intézménynek és elöljáróinak köszönhetek.  

            Természetesen nem lesz mindenkiből pap, aki itt tölti líceumi éveit. Mégis mindenki meg van győződve arról, hogy nem jött rossz helyre, s bárhová is induljon innen tovább érettségi után, itt olyan alapokat építhet ki magának, amelyekre mindig számíthat.

            Valóban az intézmény olyan értékeket közöl az itt élőkkel, amelyek egy életre határoznak meg mindenki számára útirányt. Tényleg oázis a rohanó világban, magas szintű oktatás, keresztény értékek…

…Ez a GRÓF MAJLÁTH GUSZTÁV KÁROLY RÓMAI KATOLIKUS TEOLÓGIAI LÍCEUM!

                                                                                  Máté Szilveszter – XI.o.